Névadónk

Szent András apostol

András, Simon Péter testvére a János evangélium elbeszélése szerint annak a két első tanítványnak egyike, akik először követték Jézust. Jézus maga hívta meg Andrást Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galilei-tó partján.

András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az olajfák hegyén, és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban.
Az apostolok szétoszlása után András Kisázsia tartományban, a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot.
Biztosnak látszik az az adat, hogy Kr.u.60-ban a achaiai Petra városában keresztre feszítették.

Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát.

A leírás szerint, amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan felkiáltott: “Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te megkaptad az Úr tagjaitól a szépséget, és ragyogást nyertél. Mert mielőtt az Úr felszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én uramhoz megyek!”

Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségben jön el érte az Úr…

Ünnepét a naptárak november 30-ára teszik.